Berlin calling

Tegnap este tízre bepakoltam a bőröndömet, persze csak az ezt megelőző szokásos vita után, hogy mire van szükségem és mire nincs. Végül két kilót kellett kiapplikálnom a csomagomból, ami nekem különösen fájt, mert így is csak a legszükségesebb dolgokat viszem magammal. Köztudott, hogy 20 kiló semmire sem elég. Végül konyhai mérleggel dekánként számoltam ki a két kilót, szerencsére rutinos pakolóként tudtam, mit kell eltávolítanom. A csomag másik felére viszont várnom kell még pár hetet, májusban hozza utánam Pisti. Bárcsak ott tartanánk már!

Szóval most már tényleg nincs más hátra, mint előre. Holnap már Berlinben alszom, és eldől, hogy tényleg minden németnek Haribo van-é a zsebében avagy sem. Lehet tippelni.
Amíg ez kiderül, addig pedig egy kis kulturális sárkányeregetés, hogy akkor "ez egy "deutschlandreise", vagyis mostantól kezdve, folyamatosan németeket és nem-németeket kell látnom. Németországban mindent németnek fogok tekinteni. Nem egyszerű. A német emberekben mindig német embereket látni...Németország egy idegen szemével"

Bizony. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy don't mention the war.