Berlin calling

Pisti második látogatása elég rövidre sikerült, péntek reggel érkezett és hétfő reggel már ment is haza. A dolgok sajnos úgy alakultak, hogy pénteken is egész nap dolgoznom kellett, így tényleg csak a hétvégénk maradt egymásra.

Péntek reggel elkísértem Carot az iskolába, Werner is itthon volt aznap és mindketten azon nevettek, hogy Réka ist aufgeregt vagyis hogy izgatott vagyok, mert az ajtóból rohantam vissza, hogy elfelejtettem Caronak uzsonnát csomagolni, ami se eddig, se ezután nem történt még meg soha. Miután „leadtam” Carot a suliban, indultam a Hauptbahnhof-ra, a perceket megintcsak számoltam, és annyira jó volt újra meglátni Pistit! Mint a vadromantikus filmekben a legnagyobb klisé, rohanás a vonat mellett, a kalauz meg csak mosolyog rajtunk. De aki még nem volt ilyen helyzetben, el se tudja elképzelni, mit érez az ember ilyenkor.

Szóval a Hauptbahnhof-ról hazajöttünk, de sajnos nem volt sok időnk itthon, mert menni kellett Caro-ért az iskolába, most hamarabb, mert rohanni kellett lovaglóórára. Megint kaptam rengeteg ajándékot, Pistitől egy negyedik plüss állatot: egy sárkányt, illetve egy hiper-szuper termosz bögrét, amiben azóta hozom-viszem a kis kávémat és jó lesz majd a közös túrázásokhoz, Anyáéktól pedig nyakláncot, csokit, Pilóta kekszet… Meg tejfölt a pogácsámhoz, de ezt majd legközelebb.

Szóval alighogy lepakoltunk, indultunk Frohnau-ba az iskolába. Az S-Bahn állomás épp le volt zárva, mert egy hatalmas daru feldőlt és betörte az állomás tetejét, amit épp felújítottak volna. Szóval a felújítás helyett betörte a tetőt és féloldalt állt, nem ment se erre, se arra, nem is tudom végül hogy sikerült onnan kiszedni azt a hatalmas gépet. Az egész körforgalom el volt kerítve, minden tele volt rendőrökkel és bámészkodókkal, kár, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem. Mikor Caro meglátott minket, már rohant is, máskor is magammal kéne hoznom Pistit, mert valahogy sokkal lelkesebben jön haza ilyenkor Caro. Nagyon oda van Pistiért, miután elment, már rögtön kérdezte is, mikor jön újra. Itt például a kisnyuszikat mutogatja neki:

Csináltam gyorsan melegszendvicset, aztán mentünk is Sachsenhausen-be lovaglóórára, de olyan sokáig tartott, hogy lekéstük a buszt visszafele, és mivel óránként jár, hívni kellett Petrát, hogy hozzon minket haza. Itthon épp nagy lakásátalakítás folyt, én is meglepődtem, hogy mi ez, meg hogyhogy most, péntek este, bár már meg kéne tanulnom, hogy ilyeneken itt nem akadunk fönn. Szóval minden kipakolva, félrehúzva, kiborítva. Petráék minden hónapban átrendezik a nappalit, mire hozzászokom az új elrendezéshez, már jön a másik dizájn. Eddigre mindketten nagyon fáradtak voltunk, Pistit kimerítette az utazás, én meg egész héten korán keltem, meg meleg is volt és késő is, így nem mentünk már be Berlinbe, csak Borgsdorfban sétáltunk, meg kicsit az erdő szélén, aztán haza jöttünk, beszélgettünk és kialudtuk magunkat. Aznap megérkezett Werner lipcsei barátja, Félix, de mi csak másnap reggel találkoztunk vele a reggelinél. Hát nekem nem volt túl szimpi, tipikus harmincas jópofa agglegény, csak sajnos olyan gyorsan beszélt, és persze nem a berlini hoch Deutsch-ot, hogy a felét nem értettem annak, amit mondott.

Szombaton tényleg nagy hőség volt, végre lehetett szoknyában meg szandálban mászkálni. De ezzel a lehetőséggel Pisti nem élt, csak én. Célba vettük az állatkertet, amit már előző alkalommal is meg szerettünk volna nézni, csak túl hideg volt hozzá. Na, most tökéletes volt az idő. Leszálltunk a Tiergarten-nél, nézelődtünk egy Trödelmarkt-on, azaz bolhapiacon. Ez alatt persze nem az Ecseri-féle színvonalat kell érteni. Nagyon szeretem ezeket a piacokat, annyi sok érdekes dolgot lehet kapni, legjobban persze az ékszerek tetszenek, olyan választék, minden darabnak külön története van, és még egy ilyen biztos nem jön szembe az utcán.

Aztán bementünk az állatkertbe, hatalmas volt a sor, másnak is eszébe jutott ez a program hétvégére. Petrától kaptam egy kuponfüzetet ajándékba, azt mondta, megérdemlek egy ilyet, annyit jövök-megyek Berlinben. Ezzel a kuponfüzettel mindketten 25%-kal olcsóbban tudtunk bejutni, de csak az állatkertbe, az akváriumba nem, mert persze turpisan úgy volt megoldva, hogy a kettő együtt nem használható fel. Sebaj, így is jobban jártunk.

Szó szerint egész nap az állatkertben voltunk, rengeteg állat van, legjobbak szerintem a majmok., ők csinálják a fesztivált mindig. Amúgy az itt eltöltött két hónap alatt rengeteg állatnevet tanultam csak abból, hogy egy hat éves állatmániás kislányra vigyázom, illetve múzeumba, állatkertbe járok, új nyelvpedagógiai módszer, haha.

Az alábbi három kép közül melyik a kakukktojás?

A Berlin Zoo nagyon nagy élmény, otthon is el akartunk már menni Pistivel. Hát úgy alakult, hogy Berlinbe hamarabb sikerült eljutunk, mint a Városligetbe. Az állatkertezés olyannyira elhúzódott és olyan fáradtak voltunk utána, hogy nem sokat tettünk már aznap este, kiültünk/ kifeküdtünk a Spree partjára a Reichstag-tól nem messze, a Hauptbahnhof-fal szemben egy parkba. Nagyon idilli volt. Aztán hazamentünk. Vasárnap kicsit később indultunk el, mert Wernerrel beszélgettünk. Werner nagyon kedves és jófej, de ha egyszer elkezd beszélni, nem lehet lelőni. Mesél mindenről, magyaráz, kérdez. Ha Petra itt van és látja, hogy mennék, akkor rászól, hogy Werner, a Rékának megy az S-Bahn-ja. De Petra dolgozott. Egyébként nagyon sokat lehet Wernertől tanulni, meg tök jók a sztoriai is. Aztán szerencsére elmentek Caroval füvet gyűjteni a nyulaknak, így mi is gyorsan eljöttünk. Elmentünk Charlottenburg-ba, leszálltunk a Sophie-Charlotte-Plazton és elsétáltunk a Schloss Straße-n a kastélyig.

Én abban reménykedtem, hogy lesz megint kirakodóvásár, de sajnos nem volt, így csak a kastélyparkban sétáltunk. De gyönyörű volt és hatalmas. Leültünk egy padra, megebédeltünk, nézelődtünk, pihentünk. Ezen a napon nem pörögtünk annyira, örültünk a jó időnek. Átmentünk a Tiergarten-be, fűben ültünk, frapuccinot ittunk, sajnáltuk, hogy már vasárnap este van. Aztán hazajöttünk, beszélgettünk, bepakoltunk.

Pisti ezúttal busszal ment haza, reggel fél tízkor indult Messe Nord-tól, ahonnan három hét múlva én is indulok majd.